Minden jel szerint megvan az abszolutóriumom.

Mikor elkezdtem a szakot, mindenki a Netscape Navigator 4.07-rá panaszkodott, és az Altavizslán keresgélt ottlapokat, jórészt éjszaka, amikor olcsóbban lehetett modemezni. A Google cégalapítása közben kb. az első BevProg előadáson ültem.

Az otthoni öregecske 486DX2/66-omon Debian 2.0 “hamm” futott, de Amerikában mindenki az épp megjelent bondi blue iMacről beszélt. Nagyon szerettem a Westel Dominókártyás Ericsson telefonomat, bár az is lehet, hogy az még akkor meg se volt, nem emlékszem pontosan. (A telefonszámom egyébként most is ugyanaz.)

Igyekszem a diplomámat még a technológiai szingularitás előtt megszerezni, de nem ígérek semmit.

Szeretném jegyzőkönyvbe venni, hogy szerintem Galántai Zoltán hülyeségeket beszél. Ráadásul úgy látszik, egy-két ember komolyan is veszi. Az ELTE TTK diákújságjában megjelent cikk nyomán (a Nyúz friss számai persze nincsenek a weben, kár is keresni) most meghallgattam egy interjúját, és annyira mérges lettem, hogy az tönkretette egy egész délutánnyi produktivitásomat. (Ez a bejegyzés nem lesz túl koherens, még mindig fel vagyok háborodva ezen a sok marhaságon. Ezért is teszem a Tumblis szemétdombomra a Wordpresszes szemétdombom helyett.)

Az interjú első része nem túl érdekes, Galántai “Jövőkutató” Zoltán mesél egy kicsit a jövőkutatás eredménytelen történetéről és arról, hogy voltaképp mennyire céltalan intellektuális önkielégítés is ez az egész jövőkutatósdi. Ebbe a részbe nem tudok belekötni, én is nagyjából egyetértek vele. Egy kicsit csodálom is, hogy ezt van bátorsága ilyen büszkén kimondani.

Az igazi agyvihar a 13:36-tól kezdődő második részben kezdődik, ahol a könyvek jövőjéről van szó. Galántai szerint az internet megszünteti a “szöveg stabilitását”, és emiatt többek között megszűnik a modern tudomány, mert nem lehet megbízni az adatok változatlanságában, hiszen bárki bármit névtelenül megváltoztathat majd, a’la Wikipedia, és JAJ MI LESZ AKKOR, BÚJJUNK EL GYORSAN! Most feledkezzünk el olyan technikai kifogásokról, hogy ez az egész koncepció nonszensz, és még a Wikipédián is könnyedén vissza lehet keresni egy szócikk egy adott változatát. Gondoljunk inkább bele, hogy általában véve, a konkrét érveléstől elvonatkoztatva is mekkora égbekiáltó marhaság azt mondani, hogy a klasszikus tintás-papíros nyomda jó, mert olcsón és változatlan minőségben képes információt terjeszteni, de az internet rossz, mert olcsón és változatlan minőségben képes információt terjeszteni.

Két mondattal később ugyanez az ember azt mondja, hogy az új audiovizuális kommunikációs lehetőségek miatt a zemberek már egyáltalán nem fognak írni-olvasni. De akkor ki fogja folyamatosan, gonoszul változtatgatni a Tudomány Szent Forrásait? És miért ne olvasnának az emberek? A színház, a rádió, a mozi, a tévé talán megölte az írás-olvasást? Ha megjelenik egy komolyan vehető “interaktív könyv” műfaj, akkor a normál, “buta” e-könyvek egyszerűen megszűnnek majd létezni? És micsoda butaság azt állítani, hogy a “vebkettő” rontja az írásbeliséget? Biztosra veszem, hogy az internetnek köszönhetően többet olvasunk és többet is írunk, mint a világtörténelem során bármikor. Attól, hogy a sportújságba videók kerülnek, ez egy kicsit sem fog megváltozni.

Megint egy pár perccel később már apokaliptikus víziók következnek, hiszen olvasás, pontosabban regényolvasás(!) nélkül lehetetlen ”kezelni a demokrácia fogalmát, illetve más absztrakt fogalmakat”. Nyilván az ókori görögök is csak azután voltak képesek megérteni a demokráciát, hogy valahol figyelmesen olvastak róla, ugye?

Érdemes külön figyelmet szentelni a Susan Greenfield-féle “senkiagy” különösen idióta fogalmára, ami az egész idióta interjú legidiótább mélypontját képezi.

“Mivel különböző dolgokat olvasunk, ezért az agyunkat az olvasás különbözőképpen huzalozza be, tehát Susan Greenfield azt állítja, hogy a (modern értelemben vett) személyiség akkor jelent meg, amikor az emberek elkezdtek olvasni, mert mindenkinek különbözőképpen huzalozódott be az agya. Ő ezt úgy nevezi, hogy valakiagy. Emellett nyilván ott van a senkiagy [ami] arról szól, hogy nem csinálunk olyan dolgokat az agyunkkal amitől az bárhogy behuzalozódna”

“A szex meg a gyors sportok rendkívül alkalmasak a senkiagy létrehozására.”

A szex meg a gyors sportok? A szex meg a gyors sportok?!Ezeket a kijelentéseket egyszerűen nem lehet komolyan venni. Fogom a fejemet, és nem hiszem el, hogy egy negyvenhat éves diplomás ember egy egészen elismerésre méltó életrajzzal a háta mögött hogyan tud fapofával ilyeneket mondani. Mi lehet az oka? Korai szenilitás? Agysérülés? Vagy csak azt akarta megtudni, Mécs Anna mekkora baromságokra képes még udvariasan érdeklődő arckifejezéssel rábólintani? (Mécs Anna ebben, úgy látszik, nem ismer határokat.)

Susan Greenfieldet sajnos valamivel többen veszik komolyan, mint G.Z.-t. Szerencsére azért amennyire egy guglizás után meg tudom ítélni, a lapokban és blogokban Greenfield hasonló gondolatait sokkal inkább idézgetik egy habókos hibbant humoros képzelgéseiként, mint egy Komoly Tudós Nemes Eredményeként. Ettől még persze Greenfieldnek helye van a Lordok Házában — mondjuk ezt is lehet a hibbantság egyik indikátorának tekinteni.

Ha Greenfield okfejtését elfogadjuk, akkor az illusztrációkat is már rég be kellett volna tiltani, hiszen rontják a Regény képzeletbuzdító hatékonyságát, tehát romlásba döntik az emberiséget.

Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.

1. A film nem ölte meg a regényt, a videojáték nem ölte meg a regényt, miért pont holmi jöttment interaktív könyvek ölnék meg?
2. Ha a képzeletünket szeretnénk fejleszteni, nem olvasnunk kell, hanem írnunk. Nem azért olvasunk el egy regényt, mert “attól majd jó lesz a fantáziánk és a képzeletünk”. Azért olvassuk el, mert érdekesnek találjuk és talán mert egy időre ki akarjuk kapcsolni a külvilágot, el akarunk merülni egy másik ember által elképzelt világban, és esetleg új ötleteket szerezni tőle. Ezt egy film megnézésével vagy egy videojáték végigjátszásával is ugyanolyan jól megtehetjük. Aláírom: egy film talán máshogy hat az emberre, mint egy regény. De nem tudok olyan épeszű gondolatmenetet találni, amiből levezethető volna, hogy csak a regényolvasástól “huzalozódik az agy”. Értem, hogy egy regényíró szeretné minden eszközzel védeni a hivatását, de azért ami sok az sok.
3. A hosszú haj nem butítja a gyereket. A szex nem butítja a gyereket. A képregény nem butítja a gyereket. A rockzene nem butítja a gyereket. A tévé nem butítja a gyereket. A Walkman nem butítja a gyereket. A videojáték nem butítja a gyereket. Az SMS nem butítja a gyereket. Az iWiW nem butítja a gyereket. A Wikipédia nem butítja a gyereket. A következő generáció mindig egy kicsit máshogy és máson fog szórakozni mint az aktuális. A világ ettől nem fog összedőlni.
4. Mi a fenéért számozom a bekezdéseket? Bibliát írok?

Mi lenne, ha a sci-fi írók megmaradnának a regényírásnál? Ezzel a grandiózus jövőkutatós marhasággal csak hülyét csinálnak magukból. Pontosan ugyanezeket a baromságokat egy jó regényben elolvasva még lehet hogy élveztem is volna. Így egy komolynak szánt interjúban meghallgatva sajnos csak arra jók, hogy már megint egy pár bejegyzéssel nőjön a listám a komolyan nem vehető emberekről.

Jövőobszervatórium my ass.